Deli Andor, a Vajdasági Magyar Szövetség európai parlamenti képviselője pénteken este Szabadkán a Magyar Házban tartott lakossági fórumot, ahol az európai politikai színtér aktuális történéseiről számolt be a jelenlevőknek. Deli az eseményt megelőzően eddigi tevékenységéről az EP-ben, valamint Szerbia európai integrációs útjáról nyilatkozott lapunknak.
Mi a cél a lakossági fórummal?
– Egy lakossági fórum hatékony módja a polgárokkal való kommunikációnak, a politikusok közvetlenül számolhatnak be eddigi tevékenységükről. Az idei év elején már tartottam hasonló lakossági fórumot, akkor Újvidéken. Fontosnak tartottam, hogy erre Szabadkán is sor kerüljön, annál is inkább, hogy számomra mostanra véget ért az úgynevezett betanulási időszak, valamint idén év eleje óta számos új dolog vált aktuálissá – például a migránskérdés. Mindez indokolttá teszi az általam képviselt polgárokkal való párbeszédet.
Lassan másfél éve európai parlamenti képviselő. Eddigi tevékenységéből mit emelne ki?
– A betanulási időszakot igyekeztem a lehető legrövidebbre redukálni. Ennek érdekében minden eddigi politikai és köztisztségviselői tapasztalatomat bevetettem. Megemlíteném, hogy a Fidesz képviselői csoportjában több tapasztalt képviselő is készségesen segített, hogy minél hamarább beletanuljak a parlamenti munkába. Az elkövetkezendőkben a korábbiaknál is aktívabb munkatempót szeretnénk felvenni, nemcsak a parlamenti, hanem a terepi munka tekintetében is. A nemzeti lista alapfelvetése az volt, hogy az anyaország határain kívülről érkező képviselők egyfajta híd szerepét töltsék be. Esetemben ez egyrészről azt jelenti, hogy közbenjárjak a magyar–szerb kapcsolatok erősítésében. Másrészről a magyar kormányzatnak az az állásfoglalása, hogy Magyarországnak segítenie kell Szerbia csatlakozási törekvéseit, így ebben is szerepet kapok.
KÖLCSÖNÖS BIZALOM
– A szerb hatóságokkal és az európai uniós csatlakozásban illetékes szerbiai döntéshozókkal mostanra nyílt kommunikációt sikerült kialakítanom. A közöttünk lévő kapcsolatok igencsak élénkek és kezdünk eljutni a kölcsönös bizalomig. Ez teljes mértékben tükrözi azt a magyar kormányzati álláspontot, hogy Magyarországnak és Szerbiának partneri viszonyokat kell egymással ápolniuk. Ez a téma természetesen a vajdasági magyar közösséget is érinti, hiszen Szerbia európai uniós közeledésének egyik fő haszonélvezője éppen a vajdasági magyarság, egyrészről a földrajzi helyzet és közelség okán, másrészről pedig azért, mert a jogállamiság, a jogbiztonság, a kisebbségi és emberi jogi kérdések szilárdulása a magyarság érdeke is. Nemcsak segítjük, segítem Szerbia csatlakozási törekvéseit, hanem nyíltan egyértelműsítem, hogy a magyar részről vannak elvárások. Ezek az elvárások elsősorban a kisebbségi kérdéseket illetik. Ezeket az elvárásokat – amelyeket a budapesti kormányzattal karöltve a vajdasági magyar közösség politikai érdekképviseletével közösen fogalmazunk meg – közvetítem a szerb illetékesek irányába. Ilyen elvárás például a 23-as tárgyalási fejezet akciótervének a kisebbségi fejezete, vagy 23-as fejezet akciótervének a részét képező kisebbségi akcióterv. A szerb fél és közöttünk nincsenek tabutémák, nyílt kommunikáció jellemző. A szerb fél tudja, hogy segíteni fogunk, ugyanakkor vannak elvárások is. Ezt a nyíltságot időbe tellett elérni.
ZAVARTALAN KÖZLEKEDÉS
– A másik fontos téma, amellyel foglalkozok, az a közlekedés. A kisebbségi jogok megvalósulása az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat területén valóban kulcsfontosságúak, ugyanakkor a mindennapi élet szempontjából más dolgok is lényegesek. Ilyen például a közlekedés, amely napjainkban az egyik fő mozgatórugója számos területnek. A balkáni országok pillanatnyilag szűk garatot képeznek az európai közlekedési rendszerben. Ezért irodám tevékenysége arra is összpontosít, hogy ez a helyzet megváltozzék. Ehhez arra is szükség van, hogy a brüsszeli döntéshozókkal megértessük a kérdés fontosságát. A számunkra teljesen nyilvánvaló helyszíneket térképeken kell bemutatni és elmagyarázni, hogy a közlekedési összeköttetésekre nem csak európai pénzekből, vagyis a tagállamok pénzéből megvalósuló projektumokként kell tekinteni. Ennél sokkal többről van szó: a kontinens és a piac egységesítéséről. Ezen túlmenően a közlekedési folyosók biztonságpolitikai aspektusáról sem szabad megfeledkezni, hiszen a zavartalan közlekedés és a fejlett infrastruktúra a régió államai közötti jószomszédi viszonyok és a térség stabilizálásának szempontjából is meghatározó. Napjainkban Európa számára különösen fontos a stabilitás, a Balkán stabilitása pedig hatványozottan felértékelődött. A közlekedés kiváló lehetőség a térség államainak az összekovácsolására. Ennek jegyében november közepén a Szerbiai Gazdasági Kamarával együttműködve az EP-ben egy rendezvényt szervezünk, amelyen a közlekedési folyosókról, illetve a régió bekapcsolódásáról lesz szó.
HANGSÚLYOSABB SZEREPET KAP A MIGRÁNSKÉRDÉS
Az október végén megtartott brüsszeli csúcstalálkozót követően nem hivatalos forrásokból egyre gyakrabban hallhattunk arról, hogy Szerbia irányába mostantól a migránsválság kezelése is feltétel lesz az európai integráció során. Milyen értesülései vannak ezekkel az állításokkal kapcsolatban?
– Pillanatnyilag még nem tudnék konkrétumról beszámolni, ugyanis az Európai Bizottság országjelentése még nem jelent meg. Johannes Hahn bővítési és szomszédságpolitikai biztos már nevesítette, hogy az országjelentésekben hangsúlyosabb szerepet kap a migránskérdés. Az eddigiekhez képest ez újdonság. Azt mindig hozzá kell tenni ebben a témában, hogy az eredményjelentések csoportosak, az összes tagjelölt országot értékelik. Ebből adódóan Törökország is része az eredményjelentéseknek, Törökország pedig kulcsfontosságú partnerévé vált az EU-nak a migránskérdés megoldásának tekintetében. Nemcsak Szerbia vizsgázik ebből a kérdésből, hanem a régió összes többi tagjelölt országa is. A tagjelöltségnek ára van. Egyelőre még nem vagyunk a klub tagjai, csak oda vágyakozunk. Ebből kifolyólag az összes elvárásnak meg kell felelni. Szerbiának nem áll módjában ellenkezni, az elvárásoknak meg kell felelnie, főleg akkor, ha azok a legmagasabb rangú európai döntéshozóktól erednek. A tagjelölt országok politikai helyzete nehezebb, mint a már tagállamoké, mivel utóbbiak részt vesznek a migránskérdést érintő döntéshozatali folyamatban, előbbiek pedig esetleg elfogadhatják a mások által meghozott döntéseket. Ebből a szempontból nehéz Szerbia helyzete, hiszen itt egy újabb kritérium, amelynek meg kell felelnie.
ÜGYES EGYENSÚLYOZÁSRA VAN SZÜKSÉG
n Hosszútávon feltehetőleg nehéz lesz megértetni a szerbiai társadalommal, hogy megtörténhet, az EU újabbnál újabb elvárásokat fogalmaz meg az országgal szemben.
– Ezek azok a rendkívül nehéz politikai döntések, amelyeket a szerb államvezetésnek magára kell vállalnia. Ügyes egyensúlyozásra van szükség és mindenféleképpen el kell magyarázni az embereknek, hogy egy-egy kérdés mit jelent az ország szempontjából. Ha bárkiben kétségek merülnek fel az uniós tagsággal kapcsolatban, akkor érdemes átgondolni, hogy Szerbia, amely nem egy atomhatalom, hanem egy közepes méretű, gazdasági nehézségekkel küszködő ország, mihez, milyen értékrendszerhez kíván tartozni. Az eddigi megnyilvánulások azt mutatják, hogy a szerb államvezetés az EU-ban gondolkodik. Ha valahová tartozni szeretnénk, annak sajnos ára van. A csatlakozás további kitolása nem csak politikai szempontból gond, hanem a gazdaságéból is. Tagjelölt országként Szerbia a legnagyobb uniós alapból nem részesülhet támogatásban, pedig éppen abból valósulnak meg a különböző infrastrukturális projektumok. Példaként említeném még az agrártámogatási alapot is, amely az uniós termelőket védi és segíti, ezzel pedig olyan versenypozíciót kényszerít a tagjelölt országokra, amely nagyon nehézzé teszi a piacon való megmaradásukat. Ha a tagjelöltség időszaka túlságosan kitolódik, az károsan befolyásolja az adott ország gazdaságát.
A TAGÁLLAMOKON A SOR
Szerbia lassan két éve vár az első tárgyalási fejezetek megnyitására. Ki tehető „felelőssé” azért, hogy ennyire elhúzódott ez a folyamat, Szerbia, vagy az EU? És kinek a térfelén pattog pillanatnyilag a labda?
– Erre nehéz pontos választ adni, már csak azért is, mert parlamenti képviselőként nincsen betekintésem az összes bizottsági dokumentációba, vagy a döntéshozók fejébe. Véleményem szerint a szerb fél az utóbbi időszakban eredményeket mutatott fel és igyekezett megfelelni az uniós elvárásoknak. Ami az EP-t illeti – ez már többször elhangzott –, egyértelműen támogatja az első tárgyalási fejezetek, vagy legalább egy fejezet idén év vége előtt történő megnyitását. Persze azt is hozzátettük mindig, hogy a döntést a tagállamok, azaz az Európai Tanács hozza meg. Bízom abban, hogy az EB országjelentése hamarosan nyilvánosságra kerül és kiderül a Szerbiával kapcsolatos állásfoglalás. Valóban a tagállamokon van a sor, hogy megadják a zöld fényt, legalább a 35-ös fejezet megnyitására.
Értesülései szerint miért tolódik ki ennyire példátlan hosszú ideig az országjelentés nyilvánosságra hozatala?
– Ezzel kapcsolatban már összeesküvés-elméletek is napvilágot láttak, véleményem szerint azonban azzal magyarázható, hogy a tagállamokra nagy nyomás nehezedik, rengeteg problémát kell kezelniük és emiatt a megszokottnál sokkal több csúcstalálkozót, értekezletet tartottak az utóbbi hónapokban. Az elmúlt hónapokban a migránskérdés mindent meghatározott. Véleményem szerint az EB éppen ebből kifolyólag látta szükségesnek az országjelentés kiegészítését, esetleg bizonyos szakaszok átfogalmazását, vagy a rendszer metodológiájának a módosítását. Én nem látok a dolgok hátterében semmiféle konspirációt, szerintem valóban utómunkáról és az aktuális helyzethez való alkalmazkodásról van szó.
Forrás: Magyar Szó