Pályázatok és beszámolók

IMG_7038 Fanni, EP_resize

Ternovácz Fanni gyakornoki beszámolója

2018. 02. 19.

2018. február tizenötödike. Sajtószemle. Készítette: Ternovácz Fanni. Így kezdődött a napom ma is, mint minden hétköznap reggel. Hatodik hetemet töltöm Brüsszelben, az Európai Unió fővárosában. Hihetetlen. Még ma is csak nehezen tudom elhinni, hogy itt lehetek. Emlékszem, ahogyan novemberben kételkedve nyomom le a küldés gombot a jelentkezés megírása után: „Egye fene, elküldöm. Hátha sikerül”. Sikerült. A válaszlevelet olvasva a szívem kihagyott egy ütemet: „Örömmel tájékoztatjuk, hogy az ön jelentkezése pozitív elbírálásban részesült. Szakmai gyakorlatának időtartama január nyolcadikától február harmadikáig tart”.

Még fel sem érkeztem dolgozni a történteket, máris Belgium fővárosában találtam magam. Nem először járok itt, de még mindig csodálva figyelem a lenyűgöző építészeti remekműveket, a gyönyörű gótikus templomokat és a parlament üvegablakain a visszatükröződő tükörképemet. Itt vagy Fanni, tényleg itt vagy.

Az első napom ugyan nehezen indult. Alig egy órája, hogy megérkeztem, máris eltévedtem. Csupán két órát keringtem a húsz és tíz kilós bőröndömet húzva magam után a szállásomat keresve. Két óra elteltével kiderült, hogy az ellenkező irányba indultam meg. Sebaj. Megesik. Lesz ez még így sem.
A helyzet nem volt jobb a parlamenten belül sem. Nem nehéz elképzelni egy kisvárosi lányt, ahogyan a hatalmas üveglabirintusban bolyong, keresve a megfelelő tárgyalótermet. Végül is, felfedeztem az egész parlamentet…

Deli Andor képviselő úr irodájában voltam gyakornok. Olyan témakörök döntéshozatali folyamatába láthattam bele, amire nem is gondoltam a hétköznapokban. Még csak egy hete voltam itt, amikor megkértek, hogy írjak egy felszólalást a makroregionális stratégiákról. „Ömm… A mikről?” – tettem fel magamban a kérdést, miközben határozott bólogatással jeleztem, hogy persze, délutánra az e-mail fiókban lesz a beszéd szövege. Rengeteg olvasás és még több kutatás után végül csakugyan elkészült a szöveg, és ami még inkább meglepett, nem is bizonyult rossznak. Talán ennek és még sok más isteni áldásnak is köszönhető, hogy három hét elteltével a képviselő úr az irodájába hívva megkérdezte, szeretnék-e két héttel tovább maradni. Majd kiugrottam a bőrömből. El sem mertem képzelni mielőtt idejöttem, hogy ennyire fogok szeretni itt mindent. A várost, a munkát, az embereket. A szabadságot.
Az elmúlt hat hétben jártam a kissé őrült Amszterdamban, a középkor óta alig változott Bruggeben, Észak Firenzéjében (Gent), Antwerpenben, Leuvenben és hallhattam ahogy az Északi-tenger Ostendenél nyögve csapódik a partnak. Megérte. Határozottan megérte.

Néhány nappal a kalandom vége előtt itt ülök az Európa Parlament egyik irodájában, nézem az ablakban lévő kék, sárga kis csillagokkal tarkított zászlót és sóhajtva fújom ki a levegőt: remélem, találkozunk még Brüsszel.

Ternovácz Fanni,

2018.02.15. Brüsszel, Belgium.