Interjú « Vissza a listához

A magyar kormány döntése beigazolódott a terepen

2016. 02. 17.

Jóval közelebb került Szerbia a 23. és a 24. csatlakozási fejezet megnyitásához, amiben említésre méltó érdeme van Deli Andor európai parlamenti képviselőnek, hiszen a Néppárti frakció fideszes tagjaként a VMSZ színeiből Brüsszelbe kerülve a vajdasági magyar politikus bőven kivette részét a Szerbiáról szóló jelentés több módosítási indítványának a kidolgozásában. Újvidékre hazalátogatott néhány napra, s ezt a lehetőséget használtuk ki arra, hogy az EP-beli munkáról, a döntéshozatalról, a menekült- és migránskérdésről, a schengeni megállapodás fenntarthatóságáról, a menekültkezelési politikáról és a nálunk közelgő választásokról beszélgessünk.

Az Európai Parlament nemrégiben fogadta el a Szerbiáról szóló legújabb országjelentését. A korábbi évek jelentéseihez mérten jobb vagy rosszabb a mostani, melyek a sarkalatos pontjai?

– A Szerbiáról szóló idei országjelentésről sokkal nyugodtabb körülmények között tárgyaltunk, és ebben a légkörben került elfogadásra a dokumentum. Sokkal pozitívabb fogadtatásban részesült, mint a tavalyi, noha vannak persze ismétlődések benne, amit több képviselő meg is jegyzett a parlamenti vita során, sőt, azt is észrevételezték, hogy bizonyos kérdésekben nem voltak elmozdulások a korábbiakhoz képest, de ugyanakkor azzal mindenki tisztában volt, hogy számos olyan dolog került terítékre, amit nem lehet egy nap alatt megoldani. Ilyen pl. a gazdasági reform, vagy a korrupcióellenes harc. Ezeknek az orvoslása időigényes. Nem lehet egy év alatt csodát tenni. Ugyanakkor pozitívumként nyugtáztuk, hogy bizonyos előrelépés történt azzal a meghagyással, hogy az eddig megkezdett kérdéseket folyamatosan és intenzíven véghez kell vinni. Legyen szó mondjuk a médiaszabadság kérdéséről, vagy a külpolitika összehangolásáról. Ez utóbbi esetében elsősorban az Oroszország irányába történő külpolitika összehangolásáról van szó. Különösen terítéken volt a közös hadgyakorlat kérdése, amely számos esetben az európai színtéren egyfajta negatív visszhangra talált. Jogállamiság tekintetében a bírósági, igazságügyi reformok folytatására kell összpontosítani, és intenzívebbé tenni azokat. A közigazgatási reformok számos bejelentésből megítélve máris folyamatban vannak, az emberi és kisebbségi jogokat érintő kérdések pedig számunkra a legfontosabbak, valóban sarkalatos részét képezik a jelentésnek. Külön fejezetben foglalkoztunk ezzel a résszel és sikerként éltük meg, hogy teljes egészében megjeleníthettük pl. azt a kérdést, hogy fontos lenne sürgősen a nemzeti tanácsokról szóló törvénynek az összehangolása és azon belül a pénzelés kérdésének a rendezése. Ugyanakkor a hatásköröket is teljes mértékben tisztázni kellene, hogy hatékonyabban tudjanak a nemzeti tanácsok dolgozni. Hiszen 2014 őszén voltak a nemzeti tanácsi választások, lassan már a mandátum feléhez érünk, és a jogállás az intézményekben még mindig nem rendeződhetett úgy, ahogy az elvárható lenne. Nem lenne hasznos a nemzeti tanácsoknak, hogy ha a mandátumuk lejártáig jogi bizonytalanságban lennének.

Megjelent a kisebbségi akcióterv, mint téma. Nagy megelégedéssel nyugtázták, hogy egy jelentős lépés történt előre, a parlamenti vitát követően, szinte a rá következő héten már a szakértői bizottság vezetője Brüsszelben a tagállamok állandó képviseletének be is mutatta büszkén a kisebbségi akcióterv utolsónak mondott változatát. Határozott lépésben haladtak a dolgok előre. Remélhetőleg ez oda tud majd vezetni, hogy a holland elnökség ideje alatt megtörténik a 23. és a 24. fejezetek jóváhagyása. A magyar kormánynak is az az álláspontja, hogy ezeket a fejezeteket minél előbb meg kell nyitni, és itt a magyar külügyminisztérium is, és mi is az európai intézményekben egyfajta támogatásról biztosítottuk a szerb felet.

Az Ön frakciója több módosító indítványt terjesztett be a szövegre, miért látta ezeknek szükségét, sikerült-e ezekkel elérni a célt?

– Igen. A Fidesz delegációban úgy döntöttünk, hogy a jelentéstervezetre módosító indítványokat adunk be, elsősorban kisebbségi vonatkozásban és a jogállamiság kérdésében, gondoltunk javítani ezáltal a szövegen, és ezek a pontosítások mind elfogadásra kerültek a jelentést tevő részéről, majd megerősítést kaptak a külügyi bizottság ülésén. Úgyhogy a végleges szövegbe is bekerült a módosító indítványainknak a legnagyobb része. Kettős célt szolgált a törekvésünk. Próbáltunk egyfajta elismerést sugallni az eddig megtett szerb önkormányzati lépések irányába, másrészt próbálkoztunk sürgetést, ösztönzést kifejteni az implementáció kérdésében, amit azért gondoltunk fontosnak, mert ezt nemcsak egyfajta nyomásgyakorlásként éltük meg, hanem igazából az a mélységes meggyőződésünk, hogy a szerb polgároknak, így a mi közösségünknek is az az érdeke, hogy mielőbb megnyíljanak az említett fejezetek, s ezen felül, hogy az európai jogi standardok megjelenjenek a szerbiai belső jogrendben is. Ez a fajta európai felzárkózása a szerbiai jogrendszernek mindenkinek az érdeke, ezt próbáljuk mi sürgetni a módosításokon keresztül. Kettős szándékkal tesszük ezt, hogy ha megnyílnak a fejezetek, akkor korábban bekövetkezhet a korábbi előrelépés az európai uniós integrációs folyamatban, a másik pedig az, hogy ez hasznos a polgároknak, a kisebbségeknek is, nekünk vajdasági magyaroknak is.

Milyennek ítéli meg az Európai Parlament elmúlt évben kifejtett tevékenységét? Melyek voltak a leglényegesebb döntések?

– A mandátumom kezdetén 2014 nyarán jóval nyugalmasabbnak ígérkezett a munkafolyamat Brüsszelben, de az idő múlásával egyre sűrűsödtek a dolgok. Tavaly tavasszal begyűrűzött a görög euróválság, utána pedig kezdetét vette az egyre fokozódó migránskérdés. Ez rányomta bélyegét minden európai intézmény, így a parlament munkájára is. Számos vita, meghallgatás volt a parlamentben. Meg kell jegyeznem, a parlament rendszerint a bizottság álláspontját támogatja, amelyet a bizottság ezekben a kulcskérdésekben megjelenít. Azt is szorgalmazták, hogy mielőbb valósuljanak meg a felvetett megoldások. Ugyanakkor a tagállamok részéről a tanácsban a másik oldal részéről számos esetben azt tapasztalhattuk, hogy bírálólag viszonyultak a megfogalmazott javaslatokhoz, így csakhamar a parlamenten belül is egyfajta megoszlás volt tapasztalható. A frakciónkon múlott, hogy melyik milyen vehemenciával támogatta a bizottságot. A Néppárton belül a visegrádi országok képviselőire gondolván, egyfajta reális hozzáállás volt érezhető, ami kritikus gondolkodásmódban nyilvánult meg a bizottság lépéseire vonatkozóan. Az is nyilvánvaló volt, hogy sürgetni kellett, hogy mielőbb olyan intézkedésekkel álljon elő a bizottság, amelynek reális hozadéka lesz a külső határok védelmére vonatkozólag, s azok megerősítésére. Ezt a Fidesz delegáció és a kollégák a viták során számos alkalommal a bizottság képviselőinek kifejtették. Érdekes helyzet alakult ki oly módon, hogy az európai politikai párbeszédet ösztönző testület, mármint a parlament, a vélemények sokszínűségének a színterévé vált. Ez megnehezítette az együttműködést, a közös kompromisszumok kialakítását.

Mennyiben határozza meg az intézmény munkáját a menekült- és migránskérdés? Milyen véleményeket vél felfedezni e probléma kapcsán a parlamentben, miben különböznek a frakciók e tekintetben?

– Nehéz munka volt a frakcióvezetők számára, mert mindenki próbált maximálisan kitartani a berögződött álláspontok vonatkozásában. Elsősorban a baloldali és a liberális frakciók voltak azok, akik a bizottságnak a re-lokációs kvótarendszerét támogatták már kezdettől fogva, s ez a fajta támogatottság a Néppárt és a jobbközép részéről egyre inkább fogyatkozott az idő múlásával. Mostanra egyre kevésbé érezhető a jobbközépen az, hogy ennek a megoldásnak lehet konkrét hozadéka, különösen tudjuk, hogy a számadatok is azt bizonyítják, amiként az eredetileg eltervezett 160 000 menekültből, akiknek az áthelyezéséről volt szó, ezidáig mindössze 497-et sikerült áthelyezni. Ez bizonyíték arra, hogy az elképzelést nem tudták megvalósítani, és itt a bizottság sok esetben ujjal mutogatott a tagállamokra, hogy az ő együttműködésük hiányzott a történet kiteljesedéséhez. Szerintem itt nemcsak erről van szó, hanem az a lényeg, hogy már kezdettől fogva világos volt, hogy a menekültek szétosztására vonatkozó elv nem megvalósítható elképzelés, amit a közelmúltban nyilvánosságra hozott bizottsági értékelés is alátámasztott. Abból kiderült, hogy mindössze ilyen arányokat tudtak teljesíteni fél év alatt.

Brüsszelben tartanak-e a schengeni megállapodás összeomlásától? Mára már egészen borúlátó vélemények is napvilágot láttak.

– Az embereknek és az árunak a szabad áramlására azt lehet mondani, hogy szinte nemzedékek óta megszokott európai életmóddá vált. Az a tény, hogy nincsenek határok és határellenőrzések, már évtizedek óta, számukra természetes dolog, hiszen az európai uniós állampolgároknak nincs is útlevelük, csak abban az esetben igénylik, ha éppen EU-n kívüli országba kívánnak utazni. Most jött a migránsválság, aminek következtében megjelentek ezek az igények a tagállamok részéről, legutóbb Ausztria–Németország határvonalán, előtte az osztrák–szlovén határnál kezdték szigorítani az ellenőrzéseket, ami az elfogadott életmódot veszélyezteti, vagy az eddigi megszokott életformát nehezíti. Egyre többen gondolkodnak úgy, hogy a migránskérdés miatt nem lehet könnyedén folytatni a megszokott életritmusukat és -módjukat, s ez az európai létet veszélyezteti. Egyrészt a polgárok, a személyek mozgásának szabadsága vált akadályozottá, másrészt gazdasági vonatkozása is akad bőven ennek a felvetésnek, mondjuk az áru szabad mozgásában nyilvánul meg. Tegyük fel egy holland vállalatnak nem kell raktárkészletet felhalmoznia, mivel minden további nélkül egy nap alatt Szlovákiából megérkezik a szükséges áru. Mondjuk, ha műszerek összeszereléséről van szó, ha a kért árucikk idejekorán megérkezik, az nagyban csökkenti az előállítási költségeket. Viszont, ha határellenőrzés miatt vesztegelnek az áruszállítók, azt bizony a termelés is megsínyli, akár több milliárdos euró pénzkiesést jelenthet egy efféle fennakadás. Bizonyos számítások szerint egy teherautónak a határon való veszteglése óránként 50 eurót jelent. Beláthatatlan következményekkel járhat az európai uniós gazdaságra nézve a schengeni akadályoztatottság.

Milyen a viszonyulás a magyar menekültpolitikához ma – tudjuk, hogy a kerítésépítéskor még az uniós politikusok zöme elítélte ezt a lépést. Reális-e az a kép, mely szerint Szerbia viszonyulását mindenütt mély elismerés övezi uniós körökben?

– A magyar kormány döntését és annak indokoltságát visszaigazolták a terepi események, amelyeket tavaly nyáron és az ősz elején láttuk. Azt lehet mondani most, hogy azok, akik valóban a legnagyobb bírálói voltak tavaly ősszel a kerítésállításnak, azok most mind egymás után maguk kezdenek kerítésépítésbe. Gondoljunk csak Ausztriára, az osztrák kancellárnak a tavaly őszi kirohanására. Ilyen szempontból előrehaladást és jó irányú gondolkodási módot igazolt a magyar kormány, azaz bizonyosságot nyert, hogy jó irányba lépett, amikor a menekültek megállítását és pontos regisztrációját, valamint a dublini és a schengeni rendszernek a szigorú betartását szorgalmazta.

Igaza lett a magyar kormánynak?

– Igen, igaza lett a magyar kormánynak, és ezt kénytelen lett számos másként gondolkodó és más beállítottságú nyugati politikus is belátni. Elismerték, hogy itt voltak eredmények e tekintetben, és hogy a nyitott ajtó politika, amit sokan folytattak, nem vezethet eredményhez, sőt a helyzet súlyosbodását okozhatja. Olyannyira, hogy az összes migránsvonalon lévő országnak a sorsát befolyásolja, helyenként megnehezíti. A feleszmélés tetten érhető, akár ha a német belpolitikát nézzük, de bármi mást is, hogy a kritikus hangok a kormány irányába egyre inkább hallhatóak.

Szerbiára miként tekintettek a migránsügyben?

– Ami Szerbiát illeti, valóban volt egy fajta pozitív értékelése a bizottságnak és a parlamentben is értékelték Szerbia viszonyulását a migránsáradat kezeléséhez. Az a fontos, hogy legtöbb esetben Szerbia azt nyilatkozta kormányzati részről, hogy készek az európai elvárásoknak megfelelni, csak már Európa mondja meg, hogy mik azok az elvárások. Úgy hiszem, valóban Európa maradt sok esetben adós, még most is, azzal, hogy pontosan meg kell fogalmaznia, hogy mik az elvárások.

Brüsszelből nézve milyennek tűnik az itthoni készülődés a választási kampányra?

– Egyértelmű, hogy Szerbiának önálló belügye és döntése, hogy mikor tart választást, legyen szó akár előrehozottról. Ami elhangzott a plenáris vitákban és a szerb jelentés kapcsán az az, hogy remélhetőleg ez nem fog lassulást okozni az integrációs folyamatokban, és hogy az a fajta lendület, amely eddig jellemző volt az elmúlt fél évben, nem torpan meg, és hogy végül ennek következtében el tudunk jutni az újabb tárgyalási fejezetek megnyitásához. Azt lehet mondani, hogy előre láthatóan a szlovák kormány elnöksége alatt a tanácsban, amire 2016 második felében kerül majd sor, a bővítésre bizonyára nagyobb figyelmet fognak szentelni. A nyugat-balkáni országok eurointegrációs előremenetelét napirenden fogják tartani.

Így a választások előtt a vajdasági magyarság vonatkozásában mire számíthatunk?

– Olyan helyzetet alakítottunk ki 2014-től errefelé, fontos döntések sorozata született meg, sőt ha visszatekintünk, már a kettős állampolgárság megadásánál elindult ez a folyamat, a politikai együttgondolkodás kialakítása, hogy az mára akkora löketet és támaszt adott, mely konkrétan megmutatkozik. Egyik eredménye az EP-i nemzeti lista, amire példaként ott vagyok én. A tavaly novemberi döntés a magyar kormány részéről, hogy 54 milliárd forint gazdaságfejlesztési támogatást nyújt egy valóban fajsúlyos, igazán kézzel fogható eredménye lett az össznemzeti politizálás megjelenítésének. Ennek kicsúcsosodását már láthatjuk, akár a helyi irodák megnyitásában, amelyet a polgárok érdeklődése övez. Azt hiszem, hogy ez olyan történet, amely után nemcsak hogy az adott vajdasági magyar közösségnek teremthet számos hozadékot, hanem utána egyfajta Kárpát-medencei jó gyakorlattá is átalakulhat, ha beválik. Megjelenítési lehetőségek lehetnek Kárpátalján. Úgy hiszem, ez egységes kiteljesülése az össznemzeti politikának és az együttgondolkodásnak, az együvé tartozásnak. Ennek az egységnek meg lesz a hozadéka a köztársasági vagy akár az önkormányzati és tartományi választáson is a VMSZ vonatkozásában.

(forrás: Magyar Szó)


A magyar kormány döntése beigazolódott a terepen