Az Európai Bizottság országjelentése megállapította, hogy Szerbia megfelelő mértékben teljesítette az Európai Unió elvárásainak többségét, ennek ellenére a jövőben is különös figyelmet kell fordítania az olyan kulcsfontosságú területekre, mint amilyenek a joguralom, a véleménynyilvánítás szabadsága, az államigazgatás és a gazdaságpolitika megreformálása. A jelentés egyik legfontosabb feladatként a költségvetési hiány rendezését jelölte meg. Az országjelentést Štefan Füle távozó bővítési biztos az Európai Parlamentben is bemutatta, egy időben annak Belgrádban történt átadásával. Szerbia uniós megítéléséről, az integráció folyamatának aktualitásairól Deli Andor brüsszeli európai parlamenti képviselőt kérdeztük.
Milyennek látja az országjelentést? Vannak-e a vajdasági magyarságra vonatkozó elemei?
– A jelenlévők benyomása az volt, hogy Szerbiáról egy pozitív jelentés készült. Egy határozott elkötelezettséget lát az EU az integrációk iránt.
Persze, sok még a tennivaló a jogállamiság erősítése, a közigazgatás és az igazságügy reformja kapcsán, hogy a gazdasági kihívásokról ne is beszéljünk. A bírói függetlenség vonatkozásában számít talán a legkritikusabbnak a jelentés hangneme. Ami egyébként a gondokat illeti, sok minden ismétlődik sajnos az idei jelentésben, a tavalyi problémák továbbra is léteznek: Vajdaság pénzelésének kérdésköre ismét megjelenik, noha tudomásul vették a statútum problémájának rendezését.
A kisebbségek helyzetével kapcsolatban is vannak ismétlődések. A bizottság minden alkalommal megállapítja, hogy a jogszabályok megfelelőek, sok esetben azonban többet kell dolgozni azok alkalmazásán. Fontos, hogy a részarányos foglalkoztatásról szóló mondat is belekerült az idei jelentésbe, ami tavaly nem kapott hangsúlyos szerepet. Számunkra ez lényeges kiindulópontot jelenthet, mert arra vonatkozik, hogy a közigazgatási szervekben jelentős kiigazításokat kell szorgalmazni a kisebbségek megfelelő jelenlétének szavatolása érdekében. Az unió elvárja azt is, hogy 2015 végéig egy országos akcióterv szülessen a nemzeti kisebbségek oktatásának, nyelvhasználatának, tájékoztatásának javítása céljából.
Mennyire érzékelhető Brüsszelben az elégedetlenség Szerbia oroszbarát külpolitikája miatt? Mondhatjuk-e azt, hogy a csatlakozás ezen szakaszában még nem számítanak nagy gondnak a Moszkvával való szoros kapcsolatok?
– Tény, hogy ebben a fázisban ez még elnézhető, ugyanakkor – ha visszagondolunk Johannes Hahn leendő bővítési biztos meghallgatására – létezik az az elvárás, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladásával párhuzamosan Szerbia az unió irányelveihez igazítsa a külpolitikáját is. Ez nem parancsszóra történik majd meg, hanem egy dialógus részeként, tárgyalások témáját fogja képezni az összehangolás. Sokat elmond viszont a következő adat. A tavalyi jelentésben az állt, hogy Szerbia az uniós külpolitikai irányelvek 89 százalékát már magáévá tette. Az idén azt állapítják meg: 62 százalékos a teljesítettség. Ez drasztikus csökkenés a tavalyihoz képest, mely a jelentés szerint javításra szorul. Az unióban fokozott figyelemmel kísérik majd a Putyin-látogatást is. Senkinek sincs kifogása a felszabadítás megünneplése ellen, de rendkívül oda fognak figyelni arra, mi fog történni a találkozó margóján.
Állandó témának számít a szerb közvéleményben, hogy az unió elrendelt-e egy ötéves csatlakozási szünetet vagy sem? Milyen vélemények hangzanak el ezzel a témával kapcsolatban?
– Én azt tartom reális megközelítésnek, hogy nincs szó semmilyen stopról sem, hanem öt évre egyszerűen szükség lesz ahhoz, hogy annak a sok elvárásnak, amelyet az EU megfogalmazott, a csatlakozni kívánó országok meg tudjanak felelni.
Az Európai Bizottság országjelentése megállapította, hogy Szerbia megfelelő mértékben teljesítette az Európai Unió elvárásainak többségét, ennek ellenére a jövőben is különös figyelmet kell fordítania az olyan kulcsfontosságú területekre, mint amilyenek a joguralom, a véleménynyilvánítás szabadsága, az államigazgatás és a gazdaságpolitika megreformálása. A jelentés egyik legfontosabb feladatként a költségvetési hiány rendezését jelölte meg. Az országjelentést Štefan Füle távozó bővítési biztos az Európai Parlamentben is bemutatta, egy időben annak Belgrádban történt átadásával. Szerbia uniós megítéléséről, az integráció folyamatának aktualitásairól Deli Andor brüsszeli európai parlamenti képviselőt kérdeztük.
Milyennek látja az országjelentést? Vannak-e a vajdasági magyarságra vonatkozó elemei?
– A jelenlévők benyomása az volt, hogy Szerbiáról egy pozitív jelentés készült. Egy határozott elkötelezettséget lát az EU az integrációk iránt. Persze, sok még a tennivaló a jogállamiság erősítése, a közigazgatás és az igazságügy reformja kapcsán, hogy a gazdasági kihívásokról ne is beszéljünk. A bírói függetlenség vonatkozásában számít talán a legkritikusabbnak a jelentés hangneme. Ami egyébként a gondokat illeti, sok minden ismétlődik sajnos az idei jelentésben, a tavalyi problémák továbbra is léteznek: Vajdaság pénzelésének kérdésköre ismét megjelenik, noha tudomásul vették a statútum problémájának rendezését. A kisebbségek helyzetével kapcsolatban is vannak ismétlődések. A bizottság minden alkalommal megállapítja, hogy a jogszabályok megfelelőek, sok esetben azonban többet kell dolgozni azok alkalmazásán. Fontos, hogy a részarányos foglalkoztatásról szóló mondat is belekerült az idei jelentésbe, ami tavaly nem kapott hangsúlyos szerepet. Számunkra ez lényeges kiindulópontot jelenthet, mert arra vonatkozik, hogy a közigazgatási szervekben jelentős kiigazításokat kell szorgalmazni a kisebbségek megfelelő jelenlétének szavatolása érdekében. Az unió elvárja azt is, hogy 2015 végéig egy országos akcióterv szülessen a nemzeti kisebbségek oktatásának, nyelvhasználatának, tájékoztatásának javítása céljából.
Mennyire érzékelhető Brüsszelben az elégedetlenség Szerbia oroszbarát külpolitikája miatt? Mondhatjuk-e azt, hogy a csatlakozás ezen szakaszában még nem számítanak nagy gondnak a Moszkvával való szoros kapcsolatok?
– Tény, hogy ebben a fázisban ez még elnézhető, ugyanakkor – ha visszagondolunk Johannes Hahn leendő bővítési biztos meghallgatására – létezik az az elvárás, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladásával párhuzamosan Szerbia az unió irányelveihez igazítsa a külpolitikáját is. Ez nem parancsszóra történik majd meg, hanem egy dialógus részeként, tárgyalások témáját fogja képezni az összehangolás. Sokat elmond viszont a következő adat. A tavalyi jelentésben az állt, hogy Szerbia az uniós külpolitikai irányelvek 89 százalékát már magáévá tette. Az idén azt állapítják meg: 62 százalékos a teljesítettség. Ez drasztikus csökkenés a tavalyihoz képest, mely a jelentés szerint javításra szorul. Az unióban fokozott figyelemmel kísérik majd a Putyin-látogatást is. Senkinek sincs kifogása a felszabadítás megünneplése ellen, de rendkívül oda fognak figyelni arra, mi fog történni a találkozó margóján.
Állandó témának számít a szerb közvéleményben, hogy az unió elrendelt-e egy ötéves csatlakozási szünetet vagy sem? Milyen vélemények hangzanak el ezzel a témával kapcsolatban?
– Én azt tartom reális megközelítésnek, hogy nincs szó semmilyen stopról sem, hanem öt évre egyszerűen szükség lesz ahhoz, hogy annak a sok elvárásnak, amelyet az EU megfogalmazott, a csatlakozni kívánó országok meg tudjanak felelni.
Nehéz lenne kivitelezni, hogy bármelyik ország öt éven belül elérje a csatlakozást. Nem kizárólag a tagjelölt államokban elvégzendő reformok időtartama, hanem az unión belüli procedúrák időtartama miatt is. Vegyük csak példának az országjelentéseket. A tavalyit ugyanígy október elején hozták nyilvánosságra, de a parlamenti eljáráson csak az idén január végén esett át. Tény, hogy az uniós intézmények számára fél év abszolút rövid időt jelent. Az idő itt lassabban halad. Ha tehát, teszem azt, Szerbia öt éven belül le is zárná a csatlakozási fejezetek mindegyikét, a huszonnyolc uniós tagállam mindegyike parlamentjének, kormányának, elnökének is ratifikálnia kellene a csatlakozási szerződésünket. Mindehhez megint csak időre van szükség.
A bővítési fáradság is hozzájárul ennek az időnek a hosszabbításához?
– Az uniós intézmények ekképp működnek. Nem azt jelenti mindez, hogy az EU nem akarja Szerbia felvételét. A fáradság, amiről sokan beszélnek, nem kifejezetten a maroknyi nyugat-balkáni országra vonatkozik. Moldávia, Törökország, most már Ukrajna is, sokkal nagyobb és fárasztóbb gondot jelentenek az EU számára.
Nehéz lenne kivitelezni, hogy bármelyik ország öt éven belül elérje a csatlakozást. Nem kizárólag a tagjelölt államokban elvégzendő reformok időtartama, hanem az unión belüli procedúrák időtartama miatt is. Vegyük csak példának az országjelentéseket. A tavalyit ugyanígy október elején hozták nyilvánosságra, de a parlamenti eljáráson csak az idén január végén esett át. Tény, hogy az uniós intézmények számára fél év abszolút rövid időt jelent. Az idő itt lassabban halad. Ha tehát, teszem azt, Szerbia öt éven belül le is zárná a csatlakozási fejezetek mindegyikét, a huszonnyolc uniós tagállam mindegyike parlamentjének, kormányának, elnökének is ratifikálnia kellene a csatlakozási szerződésünket. Mindehhez megint csak időre van szükség.
A bővítési fáradság is hozzájárul ennek az időnek a hosszabbításához?
– Az uniós intézmények ekképp működnek. Nem azt jelenti mindez, hogy az EU nem akarja Szerbia felvételét. A fáradság, amiről sokan beszélnek, nem kifejezetten a maroknyi nyugat-balkáni országra vonatkozik. Moldávia, Törökország, most már Ukrajna is, sokkal nagyobb és fárasztóbb gondot jelentenek az EU számára.
(Virág Árpád, Magyar Szó)