Mengyán Albert gyakornoki beszámolója

Amióta csak az eszemet tudom, a társadalomtudományok érdekeltek igazán. Leginkább a történelem, de ehhez kapcsolódóan a jog és a politika is. Ez élet valahogy mégis a természettudományok irányába sodort, így orvostanhallgató lettem. A politika iránti érdeklődésem azonban korántsem csökkent. Nagyjából nyolcadikos koromban alakult ki bennem a nemzeti öntudat, amely végigkíséri az életem. Aktívabban a politikával egy éve foglalkozom. Tavaly ilyenkor, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy hat hetet  fogok Brüsszelben tölteni egy képviselő mellett gyakornokként, kinevettem volna. És mégis itt vagyok. Ez a lehetőség rávilágított arra, hogy az embernek nem azt kell számolgatnia, hogy hány akadály gördül elé az életben, hanem azzal kell foglalkoznia, hogy ezeket megoldja.

Az út Brüsszelbe önmagában is izgalmas volt, ugyanis életemben ekkor utaztam először repülőgépen. Sok segítséget kaptam a szállásfoglalás és a kitöltendő dokumentumok intézése során. Számos esetben azonban a keletkezett kihívásokat egyedül kellett megoldanom, ami sokat fejlesztett a problémamegoldó képességemen. Az első hét természetesen nekem is úgy telt el, hogy folyamatosan elvesztem. Gyakran még az utolsó héten is vettem egy-egy rossz kanyart. Az Európai Parlament hatalmas épület egy magamfajta kisvárosi fiatalnak.           

Mikorra sikerült megszoknom a környezetet, lassan neki is láthattam a munkának. Eseménydús időszakban lettem gyakornok. Ez idő tájt folyt az Európai Bizottság biztosjelöltjeinek meghallgatása. A legizgalmasabbak a heti szintű delegációs ülések voltak. Ilyenkor egy légtérben lehettem azon magyar képviselőkkel, akiket korábban csak a képernyőn keresztül láthattam. Óriási élmény volt. Természetesen szakmai koordinációs üléseken és a munkacsoporti üléseken is részt vettem és igyekeztem mindent lejegyzetelni. Sokat fejlődött ez idő alatt az angoltudásom is, ugyanis kényszerhelyzetben az ember gyorsabban tanul.

A parlamenti tevékenységen túl rengeteget utaztam. Ugyan a brüsszeli időjárás kissé „szomorkás” otthoni kifejezéssel mondva, mégis számos izgalmas kalandot tudhattam magam mögött. Jártam Antwerpenben, Rotterdamban, Hágában, Amszterdamban, Bruggeben kétszer is, illetve Oostendében is, ahol megmártózhattam a fagyos Északi-tengerben októberben. Megannyi új barátot szereztem.     

Az irodában nagyon jó hangulat uralkodott. Deli Andor képviselő úr gyakran behívott az irodájába beszélgetni és számos témában válaszolt megannyi kérdésemre. Egyszer sem láttam rajta, hogy nehezére esne. Igazán jó és megtisztelő érzés volt, sokat tanultam tőle. Nem éreztem magam feleslegesnek, olyan feladatokat bíztak rám, melyeket el tudtam végezni s ezzel valós segítség lehettem.

Hálával tartozom Mindenkinek, aki segített az ide vezető úton. Olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, melyeket soha nem fogok elfelejteni. 

Mengyán Albert