A mai napon mutatta be az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége a "A romák helyzete 11 uniós tagállamban: bepillantás a felmérési eredményekbe" című jelentését az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában. Járóka Lívia, a romák társadalmi befogadását célzó európai uniós stratégia jelentéstevője felszólalásában üdvözölte, hogy a felmérés hat tagjelölt országra is kiterjed, valamint reményét fejezte ki, hogy a következő, immár minden tagállamra kiterjedő kutatás a társadalmi-gazdasági indikátorok teljes skáláját magába foglalja majd.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, a Világbank, az ENSZ Fejlesztési Programja és az Európai Bizottság konzorciumi partnerségében kivitelezett kutatás a romák helyzetét mérte fel az Európai Unió tizenegy tagállamában, a volt jugoszláv tagköztársaságokban, valamint Moldovában. A négy prioritásterületet, így az oktatást, foglalkoztatást, lakhatást és egészségügyi helyzetet felölelő, és mintegy nyolcvanötezer kérdőíven alapuló kutatás kimutatta, hogy a romák minden területen jelentősen rosszabb mutatókkal rendelkeznek, mint a többségi társadalom, ráadásul nem csak az országos vagy regionális átlaghoz, de a közvetlen környezetükben élőkhöz képest is jelentős a leszakadásuk.
Járóka Lívia fideszes EP-képviselő, a romák társadalmi befogadását célzó európai uniós stratégia jelentéstevője felszólalásában üdvözölte, hogy a felmérésbe a nyugat-balkáni országokat és Moldovát is bevonták, valamint reményét fejezte ki, hogy a kísérleti szakasz befejezését követően, egy minden tagállamra kiterjedő, széles körű kutatást folytat majd az Alapjogi Ügynökég. A néppárti politikus emlékeztetett, hogy az Európai Parlament jelentése és a magyar elnökség hivatalos álláspontja egy olyan átfogó "válságtérkép" kialakítását kezdeményezte, amely legalapvetőbb társadalmi és gazdasági jellemzőik alapján méri fel a leghátrányosabb helyzetű térségeket, ahol a mélyszegénységben élő közösségek koncentrálódnak. Járóka ennek megfelelően javasolta, hogy a soron következő kutatás mérje fel e tényezők mindegyikét, így például az elérhető munkahelyek és városközpontok távolságát; a közszolgáltatások minőségét; a környezetvédelmi feltételeket vagy a közlekedési infrastruktúra állapotát is.